PÁSZTÓ RÖVID TÖRTÉNETE:

 

Először is Pásztó nevével és keletkezésével kell, hogy tisztában legyünk. A nevét többféle képen említik, de hogy melyik az igazi, azt még pontosan senki sem tudta kikutatni. Így tehát többféle néven is emlegetik, mint pl. Pásztho, Paszth, Pasztah, Pasztuch. A legtöbb  bizonyíték viszont  arra utal hogy  a nevét  a városon keresztül folyó Paszt pataktól kapta, mellet ma már Kövicses pataknak hívnak. De nevezték Szakállas Pásztónak is.  Ez utóbb bit  az 1684-ből  származó pecsét  és a városháza homlokzatán talált  szakál­las fej   címer is erősít. Ennyit a nevéről.

Ha kialakulását vizsgáljuk, úgy a feltárt muzeális maradványok is igazolja, hogy már a római korban is lakott hely volt. A legtöbb leletek a honfogla­lás idejére vezethetők vissza. Anonymus szerint már a honfoglalás előtt is nevezetes hely volt Pásztó. A honfoglaláskor Árpád fő pihenő helyéül is szolgált. Innen ment hódító útjára és tért vissza megpihenni. A honfoglalás után a palócok lakták e vidéket. Ez a kialakult népcsoport a honfoglaló törzsek összekeveredéséből alakult ki. Egyébként erős szép-szál legények voltak.

Pásztó a honfoglalás utáni középkorban sem veszti el jelentőségét. Már 119o-ben III. Béla ciszterkolostort létesít. A török időkben ugyan elpusz­tult de a romjaira l7l7-ben újabb kolostort építettek. A régi falmaradványokból az ősi torony alapjai ma is megtalálhatók. Ma ez a feltárt romkert. A mellette lévő Szt. Lőrinc templom a XIII. századtól kezdve több alkalommal át lett alakítva, javítva ill. bővítve. Ezért található meg benne a Gót, Román, Reneszánsz és Barokk stílusok. A végleges nagyobbítását a török idők után 1765-ban nyerte el.

A templom körül, mint mindenhol itt is temető volt, amit a feltárások is igazolnak. A templom É-i oldalán feltárt hatszögletű kápolna rész is utal arra, hogy már előzőleg is templom állott ezen a helyen.

A Szt. Lőrinc templomon kívül épült még a Szt. lélek templom is, melyet már a Rákóczi szabadságharc ideje alatt Horváth János kuruc kapitány is reno­váltatott.

Pásztó virágkorát a középkor második felében élte. A III. Endre idejében már vásártartási joga volt. 14o7. éve nagy fordulópont volt Pásztó életébe Ugyanis Tar Lőrinc kérésére Zsigmond király a budai polgárokkal, egyenrangú jogokkal ruházta fel. Később Hunyadi Mátyás és Lipót király is megerősí­tették ezt a privilégiumot. Ezt követően a XV. század elején a város már fürdőházat és iskolát is kapott, ami a vármegye harmadik iskolája volt, ami magával vonta a lakosság megnövekedését is.

A Dózsa parasztháború idején 1514-ben Pásztó környákén is nagy csata volt a keresztesek igaz, hogy vereséget szenvedtek, de a felkelők hamarosan ren­dezték soraikat a Tiszán túlról érkezők segítségével.

 

A török időkben palánk és földsánc védte a várost, melyet 1546-ban a király intézkedésére megerősítettek. Azonban a török túlerővel szemben látták, hogy a várat nem bírják tovább tartani, így 1552-ben már török kéz­re került. De a törökök már csak felperzselt várost foglaltak el. Később is többször felgyújtották hol a török, hol pedig a német csapatok. Ekkor a lakosság nagy része kiköltözött a városból Muzslára és a Zagyván túlra. Az 1600-as évek második felében a szétziláltság miatt igen nagy és heves harcok voltak az apátság és a polgárok között a földfoglalások miatt. De ugyanúgy a földesurak és a polgárság között is. Kihasználva ezt a zűrzavaros helyzetet, Fülekről 1668-ban Szeőcs Márton füle-ki hadnagy egy csapat gyalogossal meglepte Pásztót, és ahelyett hogy rendet teremtsen, elkezdett, rabolni, fosztogatni, aminek nagy csata lett a vége. Ekkor a Fülekiek elmenekültek Tarra, de még ide is elkísérték őket.

163o-17oo. között már vármegyei gyűléseket is tartottak Pásztón. Ugyanígy más megyei rendezvényeket is. Tehát kezdett erősödni Pásztó. A Rákóczi szabadságharc idején újból lendületet kapott Pásztó. Ennek meg is volt az oka, hiszen a város és környéke Rákóczi mellé állott. De a sza­badságharc után újból lefékeződött ez a lendület és az apátság újból elkezdte a papi birtokok bővítését és művelését. Ugyanúgy elvették az urak birtokait is, akik Rákóczi mellé állottak. Rákóczi emlékét még őrzi az is, hogy itt vonult keresztül csapatával a Széchényi országgyűlésre, melynek emlékét a temetőnél lévő képoszlop és Mátraszőllősön a Zsákfa tetőn em­lékére épült kis kápolna is őrzi. A szabadságharc után újból megindult a hanyatlás a környékben is. Már 1750. körül nagyban elharapódzott a dézsma ós a robot kiszabása, ami azzal is járt, hogy gyalogos és igás robotot kellett adni. De ugyanígy megvolt a kilenced is, melyet gabonában kellett leróni. Kívülről igyekezetek ugyan az urak, ás papok látszóvá, széppé mutat­ni Pásztót, de a valóságban viszont belülről rohadt.

1764-ben Pásztó városa még ágyukkal is rendelkezett. Ezt a látszat kedvéé árt csak egy-egy nagyobb események alkalmával, sütötték el. Inkább a csövek kitisztítása miatt Ugyanígy a város méltóságához tartozott az is hogy négylovas fogata legyen, ami a fenséges urakat egyik állomásról a másikra szállítsa. Ezért egy arany volt a bér.

1787-ben II. József türelmi rendelete az apátságot is érintette, aminek a következménye lett, hogy a ciszterciták a városból elköltöztek. A XVIII. század vége ós a XIX. század eleje nagy katasztrófát okozott az elemi csapások miatt. A jégverés, marhavész, földrengés és az, hogy hatszor égett le a város. Ezek közül a leg vészesebb tűzpusztítás 1836-ban volt, amikor az egész város leégett. Ekkor tarolták le a Nyikom és Muzsla kö­zötti részt építkezés céljára. Ez a terület  azóta is kopár maradt.

A tűzvész elől kimenekült lakosság a mátrai oldalon lévő dombra ment, melyet az óta is "jajváros-nak” neveznek.

Az igazság szolgáltatás igen szigorú volt ebben az időben. Nagy előszeretettel alkalmazták a derest is, de a börtön és anyagi büntetéseket is. Az 1811-es feljegyzések szerint a szülők nehéz anyagi helyzetük miatt már 6-12 éves korú gyermekeket is befogtak munkára, főleg állatok őrzé­sére, így az iskolában való járás is megszűnt ezeknél, a gyerekeknél, amihez még hozzájárult az is, hogy ruha ás cipő hiánya miatt is el kellett maradni az iskolából.

Az 1848-as szabadságharcban már nem volt olyan nagy szerepe Pásztónak, Azonban a szabadságharc bukása után bevezették, hogy az egyik megyéből a másikba is csak külön dokumentum alapján lehetett átmenni. Ez német és ma­gyar nyelven volt megfogalmazva.

A XIX. század második felében még egyszer felragyogott a város csillaga. 1878-83-között járási székhellyé nevezték ki Pásztót. Hozzá tartozott Abc, Csány, Ecséd,  Fancsal, Hasznos, Hatvan,  Hort, Monostor,   Szentjakab, Püspöki, Tar, továbbá Alsóhuta, Felsőhuta,  Filimes, Kerekudvar, Kisbágyon Kisgombos, Nagygombos és Muzsla is.

1886-ban a céhek helyébe az ipartestület lépett, mely a vármegye első ipartestülete lett. A testület igen nagy jelentőséggel bírt. Magába foglalta és védte az összes iparnak minősített mesterséget. Előkelőségük. Előkelőségük meg­mutatkozott még a templomban is, ahol külön foglalt helyük volt. A virágzó aranykor a XX. században visszaesett úgy annyira, hogy elvesztette városi és járási rangját és a nagyközségek soraiba, sorolták. Majd 1950-től újból járási székhely ós ma már ismét városként szerepel Pásztó, a XX. század eleji romlás tovább folytatódott. A népesedés is megtorpant. Az iparosok száma csökkent, a földbirtokosok vagyona viszont egyre nőtt a kisajátítások és felvásárlások miatt.  Ekkor megindult a kivándorlás a nagycsaládosok elszegényedése miatt. Megtetszve ezt még az első világháború is, ahová a pornép gyermekeit vitték golyófogónak, míg az uraké idehaza dőzsöltek a jólétben.  Az első világháborúnak 166 halálos áldozat volt 1918. november 1-én feltűnően viselkedtek a haza jött katonák és a lakos­ság is. A csendőrök, rendőrök menekülését lehetett tapasztalni. Tehát a forradalom hangjai, lángjai kezdtek fel-fel lobbanni, vagyis erősen közeledett a forradalom napja.

1919. március 21-e a Tanácsköztársaság kikiáltásának a napja volt, melynek igazán örült a szegényebb réteg, míg a gazdagabbak ezt nem jó szemmel nézték, mondva, hogy el fogják veszteni vagyonukat. A meggyőződés oda hatott, hogy a csehek ellen vonuló Vöröshadsereghez többen csatlakoztak Pásztón is kb., 2o-25 fő. A bukást itt is terror követte, ós sokan áldozatául is estek ennek a terrornak.

A 20-as évek tovább nyomorgatták a népet, melyet  bizonyít  az is, hogy Kalozsa  Kálmán akkori főjegyző szeretet adományt gyűjtetett az elesettebb családok megsegítésére, a nyomorúság enyhítésére, az 1928-i főjegyzői nyilatkozat megbotránkozásnak  tartja,hogy  a nép  elvándorol más megyékbe dolgozni, pedig a környék uradalmaiban is volna munka. De az iparosság helyzete  sem megnyugtatóbb. Nem is  beszélve  arról, hogy még a tüdővész  is felütötte a fejét. Még a főjegyző  is elképedt ezen a rossz helyzeten. A második világháború is igen sok áldozatot követelt a katonák, de a civil lakosság körében is. Horthy gyengeségének és jobboldaliságának tudható be az ország igen nagy kára is. De szerencse, hogy a megállíthatatlan Vöröshadsereg 1944. december 17-én ugyanis ez volt a B. pest felszabadu­lásának ideje,/ megadta a végső döfést Magyarországon is a fasiszta né­met hadseregre. E hadműveletet a 2. Ukrán front szívós kitartó harca hoz­ta meg Pásztónak is.

1945. meghozta  ismét Pásztónak  is  a  felszabadulást. Felosztották a földet azok között, akik azt meg is művelik. A nép soraiból megválasztott vezetők beindították az életet Pásztón is. A fejlődés az óta is rohamosan nől, az életszínvonal fokozatosan fejlődik. Meg szűnt a munkanélküliség. Kultu­rális vonalon ma már nincsen Írástudatlan ember. Iparunk ós mezőgazdasá­gunk egyre jobban elismert az egész világon, finnek megtartása és megvé­dése szent ügye minden állampolgárnak.