PÁSZTÓ ÉS KÖRNYÉKÉNEK NÖVÉNYVILÁGA

 

A Ny-i Mátra és a K-i Cserhát növényvilága épp úgy, mint az állatvilága megegyezik földrajzi szempontból a középhegységeink flóraterületével. Részben megkülönböztetjük a növényeket terület igényeik szerint, is mint észak-déli oldal, vagy az alacsonyabb és magasabb hegyoldali növények kedvelt területeit.  Ezek különösen a faféléknél figyelhetők meg a legjobban. Így pl. a Déli alacsonyabb hegyoldalak őshonos lakója a tölgy ós rokonsága, míg az Északi magasabb hegyoldalakat inkább a Bükk és rokonsá­ga borítja el. Ezen kívül találjuk még a vegyes ós az úgynevezett puha fák, rokonságát, melyet viszont megtalálunk mind a két hegyoldalon. A tölgyek közül csaknem valamennyi fajtájával találkozhatunk, de a legna­gyobb tömegben mégis csak inkább a molyhos tölgy, kocsánytalan tölgy ós a csertölgy a leg elterjedtebb.  De megtaláljuk a cserfát és főleg parkja­inkban a kocsányos és mocsártölgyet is.

A másik csoport a bükkök rokonsága, melyet a külső és belső színéről is meg tudunk különböztetni, melyek jóval fehérebbek, mint a tölgyeké. Ezek a bükk, gyertyán, kőris, juharfélék, barkóca, berkenye stb.

A puhafák rokonságai a rezgőnyár, jegenye ós kanadai nyár, /az utóbbiak főleg árterületek és mezőgazdasági területeken találhatók./továbbá nyír, hárs, fűz, rekettye, mozgás éger stb.

Vegyes fák közé tartoznak a vadkörte, vadcseresznye, szil, sajmeggy, akác stb.
Fenyőfélék közül egyre jobban elterjed a lucc, jegenye, vörös, erdei vagy
fekete fenyők. Ezeken kívül találunk még más fenyőféléket is kisebb mennyiségben főleg parkokban, arborétumban.           l

A kopár silány területeken, de a szálas erdőkben, is mint aljnövényzet gyakorik a cserjefélék. Ezek nem válogatósak, megteremnek a hűvösebb, melegebb alacsonyabb és magasabb területeken is. Ilyenek főleg a galagonya, kökény, vadrózsa,/csipke/som, kecskerágó, fagyai, bodza, mogyoró, farkas hárs, törperózsa, kecskefűz vagy szőrös rekettye ós még sok más cserjefélék. Most már mielőtt még megismerkednénk a virágokkal, tegyünk említést, ami igen lényeges a kirándulók számára a virágtalan növényekkel, vagyis a mindenki számára előszeretettel gyűjtő gombafélékről.

Ha erről a kedves csemegéről, vagy ahogyan mondják, húspótlóról ejtünk szót, be kell mutatni a leggyakoribb ehető és mérges fajait, mert a gombánál is megtaláljuk épp úgy, mint a fák termései között és a virágoknál is a fo­gyasztható és mérgező faj okát. Persze azzal a különbséggel, hogy míg a növényzetnél jól elkülöníthetjük, addig a gombáknál a nagy hasonlatosság miatt könnyen összetéveszthetők az ehető és mérges gombák. Ne tegyünk hitet és meggyőződést annak a mende-mondának, néphitnek, hogy ha ezüstkanalat, vagy hagymát főzünk bele az a mérges gombánál, megfeke­tedik, vagy hogy alaposan kikeli forralni és így kifő belőle a méreg. Az ilyen téves felfogások mennyi áldozatot követelnek. Tehát javaslat az# hogy ha nem ismerjük fel a talált gombát, úgy vagy fel sem vegyük, vagy minden esetben mutassuk meg a gombaszakértőnek. De inkább ajánlatos, hogy csak azt a gombaféléket szedjük fel, amiről 100%-ig meg vagyunk győződve, hogy az ehető gomba.

A balesetek elkerülése végett éppen ezért bemutatunk egy néhány súlyosan mérgező gombaféléket. Ilyenek a galóca félék. Ezek közül is elsőnek a gyilkos galócát, mely felismerhető a hamvas sárgászöld pettyes kalapjáról, de előfordul fehér változata is. Majd ezt követi a légyölő galóca, melynek kalapja élénkpiros, pettyes. Vagy a párduc galóca, melynek kalapja barna és pettyes. Még jó ismertető jele, hogy gallérja és bocskora van. Van ugyan az ehető gombák között is, amelyeknek gallérja és bocskora tan, de ezeknél azt, aj áljuk, hogy inkább fel sem vegyük, mert könnyen összetéveszt­hetjük a mérges galócákkal. Igen súlyosan mérgező még parlagi tölcsér gomba és a susulyka is. Ezek főleg a réteken, legelőkön teremnek meg. Ezeken kívül van még több mérges gomba is, de itt csak a leg veszélyesebb fajokat mutatjuk be.

 

Az ehető gombákat is lehet több csoportra osztani, melyek tavasztól őszig kelletik magukat. Ilyenek a csiperke félék, a vargányák, tinóruk, galambgombák, tuskó vagy csoportgombák és még sok más fajok. Ellenben vigyázni kell a tinóruknál is, mert ezek között is vannak mérges válto­zat ok, úgy, mint a sátántinóru, farkastinóru, változékony tinóru és a keser­nyés tinóru.

Hamar a fákat és gombákat bemutattuk, most ismerkedjünk meg a környékün­kön meglelhető virágokkal is. Tudnunk kell azt, hogy a leg korábban nyíló virágok az erdőkben vannak. Ugyanis mint minden élőlénynek nélkülözhetetlen éltetője a napfény. Így az erdei virágok is éhez, alkalmazkodtak el­térően a mezei szabadföldi virágokétól. Hogy miért? Azért, mert még a rügyfakadás előtt az erdő beengedi a napfényt. Vagyis amíg a fák lombjai nem zárják el az éltető napot, addig igyekeznek a virágok magukba szedni. Ezek közül a leg ismertebbek a következők; Első a hóvirág, mely sokszor már a hó alól is kidugja szép fehér fejecskéjét, jelezve azt, hogy jön a tavasz. Ezt követik a többiek a tüdőfű, az ibolyafélék, keltike, piroshunyor, kankalin, pingó, gyöngyvirág, zergefű, mócvirág, salátaboglárka, kapotnyak, szagosmüge, szúnyogvirágok stb.,

A kitermelt erdei irtásokon leggyakoribbak az eper, szamóca, szeder, málna, pajzsika, sárga gyűszűvirág, nadragulya,/ez nagyon mérgező/ édesgyökér páfrány stb.

Napos domboldalakon, erdőszéleken gyakori a kökörcsin több faj, kankalin, tavaszi hérics, fürtös kőrontó, rezgőfű, cickafark, enyves szegfű, szúnyog-szegfű, ezerjófű, salamonpecsétje, szellőrózsa, erdei tündérfürt, harangvirág, csengetyű, turbán liliom.

Nedves vizenyős helyeken találjuk a korai gólyahíreket, mocsári kosbor,
/orhidea/ zsurlók, szagosmenták, vizikender, nádak, gyékény, réti füzike,
gyapjúsás stb. a nyári leg elterjedtebb mezei virágok a margaretta, vad-
székfű, kis csengettyű és még sok más kedves virág.     j

Ezen kívül rengeteg vadon termő gyógynövényeink is vannak, melyeket előzőleg még nem soroltunk fel. Ezek közül egy jó néhányat; Acsalapu, csalán árvacsalán félek, vérfű, martilapu, aggófű, apróbojtorján, gyermekláncfű, katánkóró, kamilla, szarkaláb, boglárka, bábakalács, belindek, földi bodza, kakukkfű, nőszirom, ökörfark kóró, pemetefű, somkóró, Zsályafélék, hunyor, őszikikirics, vérontó pimpó, madársóska, madárfészek, kutyatej, madársisak, és még sok más, ami környékünkön megtalálhatók.

Ennyit a megismeréshez növényzeteinkből, melyeket érdemes megjegyezni. Be hogy ezt megismerjük, és kedvet érzünk hozzá, szerezzünk be egy növény­határozót vagy egyéb szakkönyveket. Érdemes, hiszen hasznos szórakozást fog nyújtani minden kirándulónak.