|
Fotó: Albert László ©
|
|
Étkezési érték:
|
|
|
Mérgező
|
|
Termõidõszak:
|
|
|
Jan.
|
Feb.
|
Már.
|
Ápr.
|
Máj.
|
Jún.
|
Júl.
|
Aug.
|
Sze.
|
Okt.
|
Nov.
|
Dec.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Leírás:
FARKAS TINÓRU
Boletus calopus
Kalap: 5-15 cm átmérőjű; eleinte félgömbalakú, majd kiterül, sokáig begöngyölt szélű; szürkésokker, szürkésbarna;
fiatalon nemezes felületű, majd csupasszá válik.
Csöves rész:
fiatalon szűk pórusú; halványsárga majd zöldessárga, zöldes, nyomásra
azonnal kékeszöld lesz.
Tönk: 5-10 cm hosszú, 2-6 cm vastag; bunkószerű; csak a csúcsán sárga, lefelé vörös (kifakulhat);
felületén vörös vagy sárga hálózatos rece látható.
Hús: vastag,
eleinte kemény, később puha; fehéres vagy halványsárga, sérüléskor kékeszöld
lesz; savanykás szagú, keserű ízű.
Spórapor: olívzöld.
Előfordulás:
júniustól októberig, hegyvidéki, erősen kisavanyodott talajú lomb- és
fenyőerdőben nő. Hazánkban nem gyakori faj.
Étkezési érték:
mérgező, gyomor- és bélpanaszokat okozhat.
Megjegyzés: az ehető
aranytinóruval és ízletes
vargányával téveszthető össze.
|
|
Fotó: Dr. Vetter János ©
|
|
Étkezési érték:
|
|
|
Halálosan mérgező
|
|
Termõidõszak:
|
|
|
Jan.
|
Feb.
|
Már.
|
Ápr.
|
Máj.
|
Jún.
|
Júl.
|
Aug.
|
Sze.
|
Okt.
|
Nov.
|
Dec.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Leírás:
Kalap: 5-15 cm átmérőjű; domború, majd ellaposodik; olív-,
sárgás-, barnászöldes, de lehet fehéres is; gyakran benőtten szálas,
csak ritkán van rajta fehéres burokmaradvány.
Lemezek: sűrűn és szabadon állók, szélesek; fehérek.
Tönk: 7-20 cm hosszú, 1-2,5 cm vastag, hengeres; fehéres, gyakran zöldesen,
márványozott felületű; lelógó, fehér gallérja és a gumós tövén bő,
elálló szélű, fehér bocskora van.
Hús: puha, vizenyős; fehér; édeskés szagú, jó ízű, ne kóstoljuk!
Spórapor: fehér.
Előfordulás: júniustól novemberig, lomberdőben, főleg tölgy alatt,
ritkán fenyvesben növő, gyakori faj.
Étkezési érték: halálosan mérgező! A gomba elfogyasztása után 8-24 óra múlva,
az amatoxin méreganyagtól csillapíthatatlan hányás kezdődik, majd átmeneti
javulás után a mérgezett néhány napon belül, máj- és veseelégtelenség
következtében meghalhat.
Megjegyzés: a ritka, szintén halálosan mérgező fehér
galóca (A. alba) nagyon hasonlít rá. Az ehető erdőszéli
és gumós
csiperkével, fehér tarlógombával, a mérgező citromgalócával
téveszthető össze.
|
|
Fotó: Albert László ©
|
|
Étkezési érték:
|
|
|
Mérgező
|
|
Termõidõszak:
|
|
|
Jan.
|
Feb.
|
Már.
|
Ápr.
|
Máj.
|
Jún.
|
Júl.
|
Aug.
|
Sze.
|
Okt.
|
Nov.
|
Dec.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Leírás:
GYÖKERES TINÓRU (KESERNYÉSTINÓRU)
Boletus radicans
Kalap: 6-20 (30) cm
átmérőjű; fiatalon félgömbszerű, majd kiterül; fakószürke, barnásszürke;
nemezes felületű, gyakran felrepedező.
Csöves rész:
fiatalon szűk pórusú; fakó citromsárga, majd piszkos olívsárga színű, nyomásra
kékül.
Tönk: 4-12 cm hosszú, 3-8 cm vastag; többé-kevésbé hasas, gyakran orsószerűen kihegyesedő, gyökerező;
citromsárga, néha rózsásan foltos; finoman hálózatos, többnyire
csak a csúcsán.
Hús: vastag,
fiatalon kemény, később puha; fakósárga, vágásra kékül; kellemetlen szagú,
keserű ízű.
Spórapor:
olívbarnás.
Előfordulás:
júliustól októberig, meszes talajú lomberdőben növő, nem gyakori faj.
Étkezési érték:
kissé mérgező, gyomor- és bélpanaszokat okozhat.
Megjegyzés: az
ehető ízletes vargányával téveszthető
össze. Általában a sátán tinóruval
azonos helyen és időben fordul elő.
|
|
Fotó: Artflex ©
|
|
Étkezési érték:
|
|
|
Mérgező
|
|
Termõidõszak:
|
|
|
Jan.
|
Feb.
|
Már.
|
Ápr.
|
Máj.
|
Jún.
|
Júl.
|
Aug.
|
Sze.
|
Okt.
|
Nov.
|
Dec.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Leírás:
HÁNYTATÓ GALAMBGOMBA
Russula emetica
Kalap: 4-9 cm átmérőjű; fiatalon félgömb alakú, majd domború végül ellaposodik; vérvörös, piros, meggypiros, rózsaszín
foltosra, fehéresre, krémszínűre kifakul; felülete kissé nyálkás, fénylő,
bőre lehúzható.
Lemezek: a tönkhöz
nőttek, keskenyek, törékenyek; fehér színűek.
Tönk: 4-7 cm hosszú, 0,5-2 cm vastag; hengeres; fehér színű.
Hús: törékeny,
puha, a tönkben szivacsos; fehér; kellemes gyümölcsillatú, égetően
csípős ízű.
Spórapor: fehér.
Előfordulás:
júliustól novemberig, erősen savanyú talajú lomb- és fenyőerdőkben nő,
helyenként nem ritka faj.
Étkezési érték:
gyengén mérgező.
Megjegyzés:
összetéveszthető a nem ehető piros galambgombával. Több
hasonló, piros kalapú, kis vagy közepes termetű, csípős galambgomba faj
létezik, ezeket étkezésre ne gyűjtsük.
|
|
Fotó: Albert László ©
|
|
Étkezési érték:
|
|
|
Mérgező
|
|
Termõidõszak:
|
|
|
Jan.
|
Feb.
|
Már.
|
Ápr.
|
Máj.
|
Jún.
|
Júl.
|
Aug.
|
Sze.
|
Okt.
|
Nov.
|
Dec.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Leírás:
Kalap: 5-20 cm átmérőjű; eleinte félgömb alakú, domború, majd
ellaposodik; élénk piros, narancssárga, narancspiros; ragadós, könnyen
leváló, fehér pettyekkel díszített; széle fiatalon sima, idővel kissé
bordázott lesz.
Lemezek: sűrűn és szabadon állók, szélesek; fehéresek.
Tönk: 7-25 cm hosszú, 1-3 cm vastag; hengeres; fehér vagy kissé sárgás;
hasonló színű, nagy, cafrangos, lelógó gallérja van; bocskora nincs; a
gumós tönk tövét rücskös övek díszítik.
Hús: puha, vizenyős; fehér, a kalap bőre alatt narancssárgás vagy sárga; íze,
szaga nem jellegzetes.
Spórapor: fehér.
Előfordulás: augusztustól novemberig, erősen savanyú talajú lomb- és
fenyőerdőben növő, helyenként gyakori faj.
Étkezési érték: mérgező. Az elfogyasztás után 1/2-3 óra múlva idegrendszeri
(részegségre emlékeztető) tünetek, gyomor- és bélpanaszok jelentkeznek.
Méreganyaga az iboténsav és a muszkarin.
Megjegyzés: az ehető császárgalócával téveszthető össze.
|
|
Fotó: Albert László ©
|
|
Étkezési érték:
|
|
|
Mérgező
|
|
Termõidõszak:
|
|
|
Jan.
|
Feb.
|
Már.
|
Ápr.
|
Máj.
|
Jún.
|
Júl.
|
Aug.
|
Sze.
|
Okt.
|
Nov.
|
Dec.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Leírás:
MÉRGES PÓKHÁLÓSGOMBA
Cortinarius orellanus
Kalap: 3-9 cm átmérőjű; fiatalon félgömb alakú, domború, később kiterül, sokszor tompán púpos marad,
széle először aláhajló, majd hullámos lesz; narancsos-rókaszínű,
narancsbarna, barnás; felülete bársonyos-nemezes, finoman benőtten
szálas-pikkelykés, idősebb korban lecsupaszodhat.
Lemezek: a tönkhöz
nőttek vagy kissé felkanyarodók, hasasak, elég vastagok, szélesek,
ritkán állók; eleinte narancsos-rókaszínűek, majd fahéjbarnák.
Tönk: 5-7 cm hosszú, 0,5-1 cm vastag; hengeres, lefelé kissé elvékonyodhat; tömör; rozsdasárga színű;
felülete sima vagy finoman szálas; sárga, pókhálószerű részleges burka
hamar eltűnik.
Hús: vékony;
sárgás, rőtszínű; kissé retekszagú, jó ízű.
Spórapor:
rozsdabarna.
Előfordulás:
júliustól októberig, savanyú talajú lomberdőkben növő, helyenként
gyakori faj.
Étkezési érték:
mérgező. Elfogyasztása után 2-17 nap múlva orellanin méreganyaga a vesét
maradandóan károsítja.
Megjegyzés: az
ehető sárga rókagombával téveszthető
össze.
|
|
Fotó: Albert László ©
|
|
Étkezési érték:
|
|
|
Mérgező
|
|
Termõidõszak:
|
|
|
Jan.
|
Feb.
|
Már.
|
Ápr.
|
Máj.
|
Jún.
|
Júl.
|
Aug.
|
Sze.
|
Okt.
|
Nov.
|
Dec.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Leírás:
NAGY DÖGGOMBA
Entoloma sinuatum
Kalap: 5-20 cm átmérőjű; fiatalon domború, majd ellaposodik, gyakran tompán púpos, széle fiatalon begöngyölt,
később hullámos lesz; fehéres, krémszínű, okkeres bőrszínű,
barnásszürke; selymes fényű, finoman benőtten szálas; bőre lehúzható.
Lemezek: a tönkhöz
nőttek, sűrűn állók, szélesek; fiatalon fehéresek majd sokáig sárgás
színűek, végül hússzínűek lesznek.
Tönk: 6-15 cm hosszú, 1-4 cm vastag; hengeres vagy bunkó alakú; fehéres; selymes fényű, benőtten
hosszant szálas, csúcsán pelyhes felületű.
Hús: a kalapban
nagyon vékony, a tönkben szálas; fehéres; erősen dohos, lisztszagot áraszt,
avas ízű.
Spórapor:
rózsás-hússzínű.
Előfordulás:
júniustól októberig, lomberdőben növő, hazánkban elég ritka faj.
Étkezési érték:
mérgező, gyomor- és bélbántalmakat okoz.
Megjegyzés:
összetéveszthető az ehető májusi pereszkével,
szürke tölcsérgombával és az
mérgező zöldesszürke
döggombával.
|
|
Fotó: Dr. Vetter János ©
|
|
Étkezési érték:
|
|
|
Mérgező
|
|
Termõidõszak:
|
|
|
Jan.
|
Feb.
|
Már.
|
Ápr.
|
Máj.
|
Jún.
|
Júl.
|
Aug.
|
Sze.
|
Okt.
|
Nov.
|
Dec.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Leírás:
Kalap: 5-10 (15) cm átmérőjű; félgömb alakú, majd ellaposodik; halvány-,
szürkés-, sötétbarna; felületén könnyen leváló fehér pettyek
vannak; széle bordázott.
Lemezek: sűrűn és szabadon állók, felkanyarodók; fehérek.
Tönk: 6-15 cm hosszú, 0,5-2 cm vastag; hengeres; fehér; felülete finoman
pelyhes, szálas; gyengén fejlett, lelógó, fehér gallérja van, bocskora
nincs; a párkányszerűen peremes, gumós töve felett több pelyhes,
gyűrűszerű zóna van.
Hús: puha, vizenyős; fehér; néha retekszagú, kissé édeskés ízű.
Spórapor: fehér.
Előfordulás: júniustól novemberig, többnyire savanyú talajú lomb- és
fenyőerdőben növő, gyakori faj.
Étkezési érték: mérgező. Az elfogyasztás után 1/2-3 óra múlva a részegséghez
hasonló tünetek jelentkeznek. Hányás-hasmenés nincs. Az idegi kimerültség
után, 10-15 órás mély alvás következik, majd a beteg gyógyultan ébred.
Méreganyaga az iboténsav.
Megjegyzés: hasonlít hozzá a feltételesen ehető piruló galóca,
szürke
selyemgomba és az ehető nagy
őzlábgomba.
|
|
Fotó: Albert László ©
|
|
Étkezési érték:
|
|
|
Feltételesen ehető
|
|
Termõidõszak:
|
|
|
Jan.
|
Feb.
|
Már.
|
Ápr.
|
Máj.
|
Jún.
|
Júl.
|
Aug.
|
Sze.
|
Okt.
|
Nov.
|
Dec.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Leírás:
Kalap: 5-20 (30) cm átmérőjű; fiatalon félgömb alakú, domború,
félgömb alakú, majd ellaposodik; halványvöröses, vörösessárgás,
vörösesbarnás; varszerű, fehéres, sárgás később, rózsásbarnás pettyekkel
díszített; bőre könnyen lehúzható.
Lemezek: sűrűn és szabadon állók, szélesek; fehérek, vörösen foltosodók.
Tönk: 6-15 (30) cm hosszú, 1-3 cm vastag; bocskora nincs; a gumószerűen
megvastagodott töve övszerűen rücskös felületű, borvöröses; fehéres,
vörösödő; jól fejlett, lelógó, fehér, bordás gallérja van.
Hús: puha; fehér, vörösödő, különösen a tönk tövében és a rágásnyomokban;
szagtalan, fiatalon édeskés ízű, később kissé kaparó.
Spórapor: fehér.
Előfordulás: májustól októberig, lomb- és fenyőerdőben növő, gyakori faj.
Étkezési érték: feltételesen ehető, nyersen mérgező.
Megjegyzés: a mérgező párducgalócával téveszthető össze.
|
|
Fotó: Albert László ©
|
|
Étkezési érték:
|
|
|
Feltételesen ehető
|
|
Termõidõszak:
|
|
|
Jan.
|
Feb.
|
Már.
|
Ápr.
|
Máj.
|
Jún.
|
Júl.
|
Aug.
|
Sze.
|
Okt.
|
Nov.
|
Dec.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Leírás:
SZEMCSÉSNYELŰ FENYŐTINÓRU
Suillus granulatus
Kalap: 2-10 (14) cm
átmérőjű; fiatalon félgömb alakú, domború, majd ellaposodik; sárga, okker, barnássárga,
vörösesbarna; nyálkás, ragadós, szárazon fénylő; a bőre könnyen
lehúzható.
Csöves rész: a
pórusok eleinte szűkek, idővel kitágulnak; fiatalon és nedves időben tejszerű
cseppeket választ ki; a csövek krémsárga színűek, majd
sárgásbarnák, olajbarnák lesznek.
Tönk: 4-10 cm hosszú, 1-1,5 cm vastag; többnyire hengeres; világossárga; a csúcsán fiatalon fehéressárgás,
idővel megbarnuló szemcsék, korpák láthatók.
Hús: eleinte
kemény, majd megpuhul; fehér, halványsárgás, színe nem változik; kissé
gyümölcsillatú, jó ízű.
Spórapor:
olívbarna.
Előfordulás:
májustól novemberig, kéttűs fenyő (erdei- és feketefenyő) alatt
növő, gyakori faj.
Étkezési érték:
ehető, de a kalap bőrét húzzuk le. Árusítható.
Megjegyzés: mérgező
fajjal nem, esetleg az ehető barna gyűrűstinóruval téveszthető
össze.
|
|
Fotó: Albert László ©
|
|
Étkezési érték:
|
|
|
Mérgező
|
|
Termõidõszak:
|
|
|
Jan.
|
Feb.
|
Már.
|
Ápr.
|
Máj.
|
Jún.
|
Júl.
|
Aug.
|
Sze.
|
Okt.
|
Nov.
|
Dec.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Leírás:
TÉGLAVÖRÖS SUSULYKA
Inocybe patouillardii
Kalap: 3-10 cm széles; kezdetben kúpos, majd harangformájú, végül kiterül, középen púpos, széle
hullámos, behasadozó; fiatalon fehéres, szalmasárga, később
téglavörösre színeződik; felülete sugarasan szálas-selymes, csillogó.
Lemezek: a tönkhöz
nőttek vagy kissé felkanyarodók, sűrűn állók, szélesek; kezdetben fehéresek,
vöröses árnyalatúak, majd rozsdás olívbarnák, nyomásra lassan
vörösödnek, élük fehéres.
Tönk: 4-8 cm hosszú, 0,5-2 cm vastag; hengeres vagy alul kissé gumós; fehéres, idősödve vagy a nyomáshelyeken
rózsás, téglavörös színű; felülete szálas.
Hús: puha,
törékeny, a tönkben szálas; fehéres színű, gyengén vörösödik; édeskés
gyümölcsillatú, íztelen.
Spórapor:
okkerbarna.
Előfordulás: májustól
júliusig, lomberdőben növő, nem gyakori faj.
Étkezési érték:
mérgező. Elfogyasztása után 15-30 perc múlva hányás, hasmenés, erős
nyálfolyás és izzadás, látászavar jelentkezik. Méreganyaga a muszkarin. A
beteg atropinnal gyógyítható.
Megjegyzés:
összetéveszthető az ehető májusi pereszkével.
|
|
Fotó: Albert László ©
|
|
Étkezési érték:
|
|
|
Feltételesen ehető
|
|
Termõidõszak:
|
|
|
Jan.
|
Feb.
|
Már.
|
Ápr.
|
Máj.
|
Jún.
|
Júl.
|
Aug.
|
Sze.
|
Okt.
|
Nov.
|
Dec.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Leírás:
VÁLTOZÉKONY TINÓRU
Boletus luridus
Kalap: 5-20 cm átmérőjű; eleinte félgömb alakú, majd ellaposodik; változatos színű, olívsárgás, narancsbarna,
olívbarnás, a megnyomott részeken kékül, feketedik; felületenemezes, idővel
sima lesz, nedves időben kissé ragadós.
Csöves rész: a
pórusok szűkek; a csövek sárgák, majd olívszínűek, a nyílásai narancsvörösek,
vérvörösek, nyomásra erősen kékülnek.
Tönk: 4-15 cm hosszú, 2-7 cm vastag; hasas vagy bunkó alakú; sárga, narancssárga, a töve felé vörös színű; felületén
hosszúszemű ,vörös hálózat látható.
Hús: vastag;
halványsárga, a tönk aljában gyakran borvörös, megvágva azonnal kékül;
íze, szaga jó.
Spórapor:
olívbarnás.
Előfordulás:
májustól októberig, többnyire meszes talajú lomb- és fenyőerdőben növő,
gyakori faj.
Étkezési érték:
feltételesen ehető, de nyersen és alkohollal együtt fogyasztva mérgező.
Megjegyzés: a nem
ehető sátántinóruval, és a feltételesen
ehető vörös
tinóruval téveszthető össze.
|
|
Fotó: Schmera László ©
|
|
Étkezési érték:
|
|
|
Mérgező
|
|
Termõidõszak:
|
|
|
Jan.
|
Feb.
|
Már.
|
Ápr.
|
Máj.
|
Jún.
|
Júl.
|
Aug.
|
Sze.
|
Okt.
|
Nov.
|
Dec.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Leírás:
Kalap: 4-20 cm átmérőjű; kezdetben domború, majd közepe bemélyed, végül tölcséressé
válik; narancssárga, narancsvörös, rozsdaszínű, de idősen
barnásfekete is lehet; felülete selymesen fénylő, benőtten, sugarasan
szálas.
Lemezek: mélyen lefutók, sűrűn állók, fiatalon villásak; narancssárgák,
idővel kifakulnak
Tönk: 4-12 (20) cm hosszú, 0,5-3 cm vastag; lefelé vékonyodó, gyakran görbe,
többnyire csoportos; narancssárga, barnásvöröses; felülete hosszan
szálas.
Hús: a kalapban puha, a tönkben szívós; sárga, narancsos színű; íze
savanykás, szaga nem jellegzetes.
Spórapor: sárgásfehér.
Előfordulás: júniustól novemberig, lomberdőben, fatuskók tövében vagy
azok körül növő, gyakori faj.
Étkezési érték: mérgező, hánytató hatású.
Megjegyzés: az ehető sárga rókagombával, rozsdasárga
és sereges
tölcsérgombával téveszthető össze.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
