Fotó: Albert László ©

Étkezési érték:

Kitünően ehető

Termõidõszak:

Jan.

Feb.

Már.

Ápr.

Máj.

Jún.

Júl.

Aug.

Sze.

Okt.

Nov.

Dec.

Leírás:

Kalap: 6-20 cm átmérőjű; fiatalon félgömb alakú, majd ellaposodik; élénk narancssárga, narancsvöröses; fénylő, sima, csak ritkán marad rajta fehéres burokmaradvány; széle bordázott.
Lemezek: sűrűn és szabadon állók, szélesek; halvány, majd élénk aranysárgák; élük finoman csipkézett.
Tönk: 8-16 cm hosszú, 1-2 cm vastag, hengeres; citromsárga vagy aranysárga, fejlett gallérja szintén sárga; nagy, fehér, elálló, zsákszerű bocskora van.
Hús: puha; sárgásfehér, a kalap bőre alatt narancsszínű; szagtalan, jó ízű.
Spórapor: fehér.
Előfordulás: júniustól októberig, savanyú talajú lomberdőkben növő faj. Hazánkban egyre ritkábban fordul elő, kímélendő.
Étkezési érték: ehető, az ételt szép sárgára színezi. Árusítható.
Megjegyzés: a mérgező légyölő galócával téveszthető össze.
Fiatalon a gomba fehér általános burokban van és tojáshoz hasonló. Az ókori rómaiak kedvenc csemegegombája volt. Császárgalóca, tojásgomba néven is ismert.

Fotó: Artflex ©

Étkezési érték:

Ehető

Termõidõszak:

Jan.

Feb.

Már.

Ápr.

Máj.

Jún.

Júl.

Aug.

Sze.

Okt.

Nov.

Dec.

Leírás:

Kalap: 8-15 (20) cm átmérőjű; félgömb alakú, domború, majd kiterül; fehéres, idővel krémsárgás lesz, nyomásra kissé sárgul; felülete sima vagy finoman pelyhes.
Lemezek: sűrűn és szabadon állók; fiatalon piszkosfehérek, majd szürkés hússzínűek, végül csokoládébarnák lesznek.
Tönk: 5-16 cm hosszú, 1-3 cm vastag; bunkó alakú vagy a tövénél gumószerűen megvastagodik; fehér, fogásra sárgul; fehéres gallérjának alsó része fogaskerékszerűen díszített.
Hús: vastag; fehér; keserűmandula illatú, jó ízű.
Spórapor: bíborbarna.
Előfordulás: májustól novemberig, erdőszélen, füves helyen növő, gyakori faj.
Étkezési érték: ehető, árusítható.
Megjegyzés: összetéveszthető a halálosan mérgező gyilkos galócával, a mérgező karbolszagú csiperkével, az ehető gumós és mezei csiperkével.

Fotó: Artflex ©

Étkezési érték:

Ehető

Termõidõszak:

Jan.

Feb.

Már.

Ápr.

Máj.

Jún.

Júl.

Aug.

Sze.

Okt.

Nov.

Dec.

Leírás:

GESZTENYEBARNA TINÓRU (GESZTENYETINÓRU)
Gyroporus castaneus
Kalap: 3-10 cm átmérőjű, fiatalon félgömb alakú, domború, majd ellaposodik; vörös-, rozsda- vagy gesztenyebarna, széle felé gyakran világosabb; eleinte finoman nemezes, idővel csupasszá válik.
Csöves rész: szűk pórusú, a tönk előtt felkanyarodik; fehéres krémszínű, később sárgás.
Tönk: 5-12 cm hosszú, 1,5-3,5 cm vastag; hengeres vagy kissé bunkó alakú; színe és felülete olyan, mint a kalapé; belsejében emeletes üregek vannak.
Hús: a tönkben kemény, törékeny; fehéres, megvágva színe változatlan marad; szagtalan, kissé dióízű.
Spórapor: okkersárga.
Előfordulás: júniustól októberig, lomberdőben, gyakran csak egyesével előjövő, nem túl gyakori faj.
Étkezési érték: ehető.
Megjegyzés: mérgező fajjal nem téveszthető össze. Hasonlít az ehető barna tinóruhoz.

Fotó: Dr. Siller Irén ©

Étkezési érték:

Kitünően ehető

Termõidõszak:

Jan.

Feb.

Már.

Ápr.

Máj.

Jún.

Júl.

Aug.

Sze.

Okt.

Nov.

Dec.

Leírás:

Kalap: 3-15 (20) cm átmérőjű; domború, pogácsaszerű, majd ellaposodik, közepe kissé bemélyedhet széle sokáig begöngyölt; fehéres, krémszínű; felülete sima vagy kissé pikkelyes.
Lemezek: sűrűn és szabadon állók; fiatalon hússzínűek, végül feketésbarnák; élük fehéres, kissé csipkézett.
Tönk: 4-15 cm hosszú, 1-6 cm vastag; a tövénél kissé elvékonyodhat; fehéres; kettős, gyengén rozsdásodó gallérja van, az egyik lelógó, a másik felfelé álló, bocskorszerű, az általános burok maradványa.
Hús: kemény, igen vastag; fehér; kellemes "csiperkeszagú" és ízű.
Spórapor: bíborbarna.
Előfordulás: áprilistól novemberig, bolygatott helyeken, parkokban, útszélen, növő, gyakori faj.
Étkezési érték: ehető, árusítható.
Megjegyzés: összetéveszthető a mérgező karbolszagú csiperkével és az ehető sziki csiperkével.

Fotó: Albert László ©

Étkezési érték:

Kitünően ehető

Termõidõszak:

Jan.

Feb.

Már.

Ápr.

Máj.

Jún.

Júl.

Aug.

Sze.

Okt.

Nov.

Dec.

Leírás:

ÍZLETES RIZIKE (FENYŐALJAGOMBA)
Lactarius deliciosus
Kalap: 4-15 (20) cm átmérőjű; kezdetben domború, a közepe kissé bemélyedő, széle begöngyölt, később kiterül, gyengén tölcséressé válik, narancsokkeres, narancsvöröses, narancssárga színű, nyomásra zöldesen foltosodó; felülete körkörösen zónázott, csupasz, nedvesen kissé ragadós.
Lemezek: a tönkhöz nőttek vagy kissé lefutók, sűrűn állók, elágazók, törékenyek; narancsszínűek, sérülésre zöldülnek.
Tönk: 4-8 cm átmérőjű, 1-3 cm vastag; hengeres, lefelé kissé elkeskenyedik; idősebb korban üregessé válik; a kalaphoz hasonló színű; felülete sötétebben foltos.
Hús: merev, pattanva törik; narancsos színű; megvágva sárgarépa színű tejnedvet ereszt, ami néhány óra múlva megzöldül; gyengén gyümölcsillatú, kissé csípős ízű.
Spórapor: halvány okkersárga.
Előfordulás: júniustól novemberig, fiatal korú, kéttűs fenyők (erdei- és feketefenyő) alatt növő, gyakori gombafaj.
Étkezési érték: ehető, árusítható.
Megjegyzés: hasonlít hozzá a nem ehető begöngyöltszélű tejelőgomba, fakó szőrgomba és az ehető lucfenyvesi rizike.

Fotó: Albert László ©

Étkezési érték:

Ehető

Termõidõszak:

Jan.

Feb.

Már.

Ápr.

Máj.

Jún.

Júl.

Aug.

Sze.

Okt.

Nov.

Dec.

Leírás:

Kalap: 2-8 cm átmérőjű; domború, később kiterül, kissé púpos; nedvesen sárgásbarna, fahéjbarna, közepe hamarabb száradó, világosabb sárgás, okkeres színű, nedvesen sötétebb, szárazon méz-sárgára fakul; felülete lecsupaszodó.
Lemezek: a tönköz nőttek, néha kissé lefutók, sűrűn-állók, keskenyek; fiatalon okkersárgák, világosbarnák, később rozsdabarna színűek.
Tönk: 4-10 cm hosszú, 0,3-0,8 cm vastag; hengeres, görbe; idősebb korban üreges; sárgásbarna színű; hártyaszerű, múlékony barnás színű gallérja felett csupasz, alatta finom, eláll , barnás színű pikkelykékkel díszített.
Hús: a kalapban vékony, puha, törékeny, a tönkben keményebb, rostos-szálas, sötétebb színű, fűszeres illatú, jó ízű.
Spórapor: rozsdabarna.
Előfordulás: áprilistól októberig, főleg lombos fák tuskóin sokszor nagy csokrokban növő, nem ritka faj.
Étkezési érték: ehető.
Megjegyzés: összetéveszthető a mérgező fenyves turjángombával.

Fotó: Albert László ©

Étkezési érték:

Kitünően ehető

Termõidõszak:

Jan.

Feb.

Már.

Ápr.

Máj.

Jún.

Júl.

Aug.

Sze.

Okt.

Nov.

Dec.

Leírás:

ÍZLETES VARGÁNYA (ÚRIGOMBA)
Boletus edulis
Kalap: 5-25 (40) cm átmérőjű; kezdetben gömbalakú, majd kiterül; világos-sötétbarna, gyakran foltos; felülete sima vagy ráncos, nedvesen és öreg állapotban tapadós, ragadós.
Csöves rész: fiatalon szűk pórusú; a kalap húsáról könnyen lefejthető; fehér, majd zöldessárga, végül olívzöldes.
Tönk: 5-30 cm hosszú, 2,5-6 cm vastag; változatos alakú, a hengerestől a hasas formáig; fehéres, világosbarna; a tönk felső részén fehéres színű, hálózatos erezet, látható.
Hús: vastag, eleinte kemény, idővel megpuhul; fehér, nem színeződő, a kalapbőr alatt rózsás-, húsbarnás lehet; kellemes illatú, dió ízű.
Spórapor: olívbarna.
Előfordulás: júniustól októberig, csak savanyú talajú lomb- és fenyőerdőben gyakori faj.
Étkezési érték: ehető, árusítható gomba. Jól szárítható.
Megjegyzés: hasonít hozzá a mérgező farkastinóru, gyökeres tinóru, a nem ehető epeízű tinóru és az ehető barna tinóru. A szintén ehető nyári vargánya (B. aestivalis) nemezes kalapú, tönkje végig hálózatos és már májustól előjöhet.

Fotó: Artflex ©

Étkezési érték:

Ehető

Termõidõszak:

Jan.

Feb.

Már.

Ápr.

Máj.

Jún.

Júl.

Aug.

Sze.

Okt.

Nov.

Dec.

Leírás:

KÉKHÁTÚ GALAMBGOMBA
Russula cyanoxantha
Kalap: 5-15 cm átmérőjű; félgömb alakú, majd domború végül ellaposodik, közepe benyomottá, széle hullámossá válik; változatos színű, gyakran foltos, ibolyászöld, ibolyáskék, olívzöld, rózsáslila; felülete finoman benőtten szálas, fiatalon kissé tapadós.
Lemezek: tönkhöz nőttek, gyakran elágazók, a többi galambgomba fajtól eltérően nem törékenyek, kézzel hajlíthatók, rugalmasak; fehér színűek.
Tönk: 5-10 cm hosszú, 1-3 cm vastag; hengeres, a töve kissé kihegyesedő; tömör; fehér színű, néha lilás árnyalattal.
Hús: kemény, pattanva törik; fehér, a kalapbőr alatt lilásbíbor színű; szagtalan, dióra emlékeztető ízű.
Spórapor: fehér.
Előfordulás: júniustól októberig, lomb- és fenyőerdőben növő, gyakori faj.
Étkezési érték: ehető, árusítható.
Megjegyzés: a galambgombák gyűjtésénél általános szabály, hogy kóstoljuk meg a gombát, ugyanis a csípős ízűek nem ehetők, esetleg mérgezők, csak a nem csípősek fogyaszthatók.

Fotó: Schmera László ©

Étkezési érték:

Ehető

Termõidõszak:

Jan.

Feb.

Már.

Ápr.

Máj.

Jún.

Júl.

Aug.

Sze.

Okt.

Nov.

Dec.

Leírás:

KÉSŐI LASKAGOMBA
Pleurotus ostreatus
Kalap: 4-15 (30) cm átmérőjű; eleinte domború, majd ellaposodik, kagyló-, nyelv- vagy lapátformájú lesz; szürke, acélszürke, szürkésbarna, kékesfeketés, minél hidegebb az idő, annál sötétebb színű lesz.
Lemezek: a tönkre lefutók, sűrűn állók; fehéresek.
Tönk: 1-4 (15) cm hosszú, 1-3 cm vastag többnyire rövid, oldalt álló, csoportos; színe fehér; felülete többé-kevésbé pelyhes-szőrös.
Hús: a kalapban rugalmas, a tönkben kemény, szívós; szaga, íze nem jellegzetes.
Spórapor: fehér.
Előfordulás: októbertől decemberig, lombosfákon vagy azok tuskóin, fahulladékokon növő, gyakori faj.
Étkezési érték: ehető, árusítható faj, de öregen rágós.
Megjegyzés: hasonlít hozzá, a melegkedvelő nyári laskagomba (P. pulmonarius). Hazánk úttörő szerepet játszott e faj termesztésbe vonásában. Hibridjét nagy mennyiségben termesztik Magyarországon.

Fotó: Albert László ©

Étkezési érték:

Kitünően ehető

Termõidõszak:

Jan.

Feb.

Már.

Ápr.

Máj.

Jún.

Júl.

Aug.

Sze.

Okt.

Nov.

Dec.

Leírás:

Kalap: 5-10 cm átmérőjű; fiatalon félgömb alakú, domború, majd ellaposodik, végül benyomottá válhat; fehéres, piszkos-, sötétbarna, széle világosabb; felületét barnás, lenyomott, sugarasan szálas pikkelyek díszítik; széle sokáig begöngyölt, gyapjas szálak, pelyhek lóghatnak le róla.
Lemezek: sűrűn és szabadon állók, először rózsaszínűek, majd feketésbarnára sötétednek; éle fehéresen csipkézett.
Tönk: 3-6 cm hosszú, 1-2 cm vastag; hengeres vagy a töve felé megvastagodhat; fehér; gallérja összetett, gyapjas, fehéres, felülete sima vagy a gallér alatt kissé pelyhes.
Hús: vastag, puha; fehér, vágáskor vörösödhet, később kissé rozsdás színű lesz; jellegzetes "csiperkeszagú", kellemes ízű.
Spórapor: bíborbarna.
Előfordulás: márciustól novemberig, kertben, legelőn, bolygatott területen, trágyadombon növő, gyakori faj.
Étkezési érték: ehető, árusítható.
Megjegyzés: a kereskedelemben a fehér színű változata kapható. A sötét kalapszínűek az ehető lomberdei csiperkéhez hasonlóak.

Fotó: Artflex ©

Étkezési érték:

Ehető

Termõidõszak:

Jan.

Feb.

Már.

Ápr.

Máj.

Jún.

Júl.

Aug.

Sze.

Okt.

Nov.

Dec.

Leírás:

KIRÁLYTINÓRU
Boletus regius
Kalap: 5-20 cm átmérőjű; fiatalon félgömbszerű, majd kissé kiterül; rózsás, bíborvörös (idősen kifakul) finoman szálas, idővel csupasszá válik.
Csöves rész: fiatalon szűk pórusú; eleinte aranysárga, majd sárgászöld, olívzöld lesz, nyomásra nem kékül.
Tönk: 5-12 cm hosszú, 3-6 cm vastag; többnyire hasas, bunkóalakú; élénksárga, a tövénél többé-kevésbé bíborfoltos; a sárga színű, finom hálózattal díszített.
Hús: citromsárgás, a kalapbőr alatt és a tönk alján vöröses, vágásra nem vagy csak foltokban kékül.
Spórapor: olívbarnás.
Előfordulás: júniustól októberig, savanyú talajú lomberdőben növő, ritka faj.
Étkezési érték: ehető, árusítható, ritkasága miatt kímélendő.
Megjegyzés: több, hasonló kinézetű gombafaj található hazánkban, melyek szintén ritkák és ugyancsak kíméletre szorulnak. Mérgező fajokkal nem téveszthető össze

Fotó: Albert László ©

Étkezési érték:

Kitünően ehető

Termõidõszak:

Jan.

Feb.

Már.

Ápr.

Máj.

Jún.

Júl.

Aug.

Sze.

Okt.

Nov.

Dec.

Leírás:

Kalap: 3-12 cm átmérőjű; fiatalon félgömb alakú, majd domború, végül ellaposodik; fehéres, okker; felülete selymes-szálas vagy barna pikkelyes.
Lemezek: sűrűn és szabadon állók, szélesek; fiatalon élénk rózsaszínűek, majd húsvörösek, végül feketésbarnák lesznek.
Tönk: 3-10 cm hosszú, 1-2 cm vastag; hengeres vagy orsóformájú, lefelé keskenyedő; fehéres; gallérja vékony, múlékony, lelógó; felülete a gallér alatt kissé pelyhes.
Hús: vastag, puha; fehéres, elvágva nem vagy csak gyengén vörösödik; jellegzetes "csiperkeszagú" és jó ízű.
Spórapor: bíborbarna.
Előfordulás: májustól novemberig, legelőkön, füves helyeken növő, gyakori faj.
Étkezési érték: ehető, árusítható.
Megjegyzés: a mérgező karbolszagú csiperkével téveszthető össze.

Fotó: Artflex ©

Étkezési érték:

Ehető

Termõidõszak:

Jan.

Feb.

Már.

Ápr.

Máj.

Jún.

Júl.

Aug.

Sze.

Okt.

Nov.

Dec.

Leírás:

Kalap: 10-30 (50) cm átmérőjű; fiatalon dobverő ill. félgömb alakú, majd esernyőszerűen kiterül, közepén púpos marad; fehéres, halványbarnás alapon letörölhető barna, nagy szálas pikkelyekkel díszített; púpja egyszínű, barna, sima.
Lemezek: sűrűn állók, szabadok, a tönk körül gyűrűbe nőnek össze; fehéresek, idővel kissé barnás árnyalatúak lesznek.
Tönk: 15-30 cm hosszú, 1-3 cm vastag; karcsú, tövén nagy gumóval; fehéres alapon barnán márványozott; fejlett, vattás, összetett gyűrűje eltolható; kalapból csuklósan kifordítható.
Hús: kalapban puha, vastag, tönkben szívós, rostos; fehér; kellemes illatú, mogyoró ízű.
Spórapor: fehér.
Előfordulás: májustól novemberig, lomb- és fenyőerdőben, világos erdőszélen, réten növő gyakori faj.
Étkezési érték: ehető, árusítható, de csak a kalapja.
Megjegyzés: összetéveszthető a mérgező párducgalócával, az ehető óriás csiperkével, a piruló és karcsú őzlábgombával.

Fotó: Albert László ©

Étkezési érték:

Ehető

Termõidõszak:

Jan.

Feb.

Már.

Ápr.

Máj.

Jún.

Júl.

Aug.

Sze.

Okt.

Nov.

Dec.

Leírás:

PIROS TINÓRU
Xerocomus rubellus
Kalap: 3-8 cm átmérőjű; domború, majd ellaposodó; rózsásvörös vagy kárminpiros, de idővel többé-kevésbé kifakulhat; felülete matt, fiatalon kissé nemezes.
Csöves rész: tág pórusú; sárgás, majd zöldessárga, olívzöld.
Tönk: 3-8 cm hosszú, 0,5-1 cm vastag; karcsú, gyakran görbe, lefelé többnyire elvékonyodik; alapszíne sárga, vöröses futtatással; felülete sima.
Hús: vékony, a kalapban puha, a tönkben keményebb; sárgás, vágásra kissé kékülő; gyümölcsillatú, kellemesen savanykás ízű.
Spórapor: olívbarna.
Előfordulás: májustól októberig, lomberdőkben, gyakran erdei utak mentén, az Alföldön rendszerint a nyárasokban növő, gyakori faj.
Étkezési érték: ehető, árusítható, de könnyen romlik.
Megjegyzés: az ehető aranytinóru közeli rokona, de kalapja élénkebb piros színű. Afeltételesen ehető vörös tinóruval téveszthető össze.

Fotó: Artflex ©

Étkezési érték:

Ehető

Termõidõszak:

Jan.

Feb.

Már.

Ápr.

Máj.

Jún.

Júl.

Aug.

Sze.

Okt.

Nov.

Dec.

Leírás:

Kalap: 6-15 cm átmérőjű; dobverő vagy félgömb alakú, majd esernyőszerűen kiterül, de púpos marad; fehéres felülete barnás, nagy, tetőcserépszerű, szálas pikkelyekkel díszített; púpja egyszínű, barna, sima.
Lemezek: sűrűn állók, szabadok, szélesek, a tönk körül gyűrűben összenőttek; fehérek, később világosbarnák, sérülésre vörösödnek.
Tönk: 10-20 cm hosszú, 1-1,5 cm vastag; karcsú, töve gumószerűen megvastagodik; fehér majd vörösbarna lesz; felülete sima; vattaszerű, jól fejlett, összetett, elmozdítható gyűrűje van; a kalapból csuklósan kifordítható.
Hús: a kalapban vastag, puha, a tönkben szívós, rostos; fehér, vágásra először narancsszínű lesz, majd megvörösödik, végül megbarnul; jó szagú és ízű.
Spórapor: fehér.
Előfordulás: májustól novemberig, fenyőerdőben, ritkábban lomberdőben növő, gyakori faj.
Étkezési érték: ehető, de csak a kalapja.
Megjegyzés: hasonló hozzá a mérgező párducgalócával, az ehető karcsú és nagy őzlábgomba.

Étkezési érték:

Kitünően ehető

Termõidõszak:

Jan.

Feb.

Már.

Ápr.

Máj.

Jún.

Júl.

Aug.

Sze.

Okt.

Nov.

Dec.

Leírás:

SÁRGA RÓKAGOMBA (CSIRKEGOMBA, NYÚLICA)
Cantharellus cibarius
Kalap: 3-10 cm átmérőjű, fiatalon domború, majd ellaposodik, végül tölcséressé válik, széle kezdetben begöngyölt, későbbhullámossá válik; felülete gyakran kissé egyenetlen; élénksárga, világossárga, idősebb korban kifakulhat; Termőréteg: mélyen a tönkre lefutó; eres, ráncos vagy lemezszerűen erezett, sokszor villásan elágazó; a kalaphoz hasonló színű.
Tönk: 3-8 cm hosszú, 0,8-1,5 cm vastag; tömör; lefelé elkeskenyedő; a kalapnál kissé világosabb színű.
Spórapor: fehér.
Hús: vastag, tömör; fehéres, a kalapbőr alatt világossárga; jellegzetesen gyümölcsillatú; nyersen kissé csípős utóízű.
Előfordulás: júniustól novemberig, főleg savanyú talajú lomb- és fenyőerdőben növő, gyakori faj.
Étkezési érték: kiváló,ehető gomba, árusítható.
Megjegyzés: a mérgező világító tölcsérgombával, mérges pókhálósgombával és az ehető rozsdasárga tölcsérgombával, sárga gerebengombával téveszthető össze.

Étkezési érték:

Feltételesen ehető

Termõidõszak:

Jan.

Feb.

Már.

Ápr.

Máj.

Jún.

Júl.

Aug.

Sze.

Okt.

Nov.

Dec.

Leírás:

SÁRGA KORALLGOMBA
Ramaria flava
Termőtest: 12-16 cm magas, 5-20 cm átmérőjű; rövid, tönkszerű, fehér színű alapból kiinduló, többszörösen, korallszerűen elágazó ágakkal; az ágak hengeresek, többnyire felállók, tövük világossárga, a csúcs felé citromsárga színűek, idősebb korban okkerszínűre kifakulnak; az ágvégek szabálytalanul vagy 2-3 tompa csúcsban végződnek, világossárgák, okkersárgák.
Termőréteg: az ágak végén található.
Hús: merev, törékeny; piszkosfehér; szagtalan, fiatalon kellemes ízű, idősebb korban az ágak vége kesernyés lehet.
Spórapor: okkersárga.
Előfordulás: júniustól októberig, savanyú talajú lomb- és fenyőerdők talaján növő, nem gyakori faj.
Étkezési érték: fiatalon ehető, az idősebb példányokat ajánlatos leforrázni és az ágvégeket levágni, mert hasmenést okozhatnak.
Megjegyzés: összetéveszthető a gyengén mérgező cifra korallgombával és az ehető rózsás korallgombával.

Étkezési érték:

Ehető

Termõidõszak:

Jan.

Feb.

Már.

Ápr.

Máj.

Jún.

Júl.

Aug.

Sze.

Okt.

Nov.

Dec.

Leírás:

SÖTÉT ÉRDESTINÓRU
Leccinum carpini
Kalap: 3-12 cm átmérőjű; félgömb alakú vagy domború, végül ellaposodik; szürkésbarna, idősödve többé-kevésbé feketedik; felülete sima vagy kissé ráncos, száraz időben gyakran felrepedezik, nedves időben tapadós.
Csöves rész: a tönk előtt felkanyarodik, így a tönk körül árok alakul ki; szűk pórusú; fehéres, majd sárgásszürke, nyomásra szürkül, feketedik.
Tönk: 5-10 cm hosszú, 1-3 cm vastag; nyúlánk, hengeres vagy bunkó alakú; piszkos fehéres, sárgásszürke alapon gyakran hosszanti sorokba rendezetten, finoman, feketésen pontozott, szemcsés, pikkelyes.
Hús: a kalapban hamar megpuhul, a tönkben megkeményedik, szálas; vágáskor először vörösödik, majd ibolyásszürke lesz, végül megfeketedik; íze, szaga nem jellegzetes.
Spórapor: piszkosbarna.
Előfordulás: júniustól októberig, gyertyán alatt növő, gyakori gomba.
Étkezési érték: ehető, árusítható, de csak fiatalon ízletes.
Megjegyzés: az ehető nyárfa-érdestinóruval téveszthető össze.

Étkezési érték:

Ehető

Termõidõszak:

Jan.

Feb.

Már.

Ápr.

Máj.

Jún.

Júl.

Aug.

Sze.

Okt.

Nov.

Dec.

Leírás:

SÖTÉT TROMBITAGOMBA
Craterellus cornucopioides
Termőtest: 4-12 cm hosszú, 3-8 cm átmérőjű; tölcsér vagy trombitaformájú, lefelé csőszerűen elkeskenyedő, végig üreges, széle fodros, hullámos, gyakran szakadozott; szürke, szürkésbarna, feketés színű; felülete finoman pelyhes, szálas-nemezes, szálkás-pikkelyes.
Termőréteg: a termőtest külső részén található; fiatalon sima, majd gyengén ráncos, néha kissé eres; szürke, kékesszürke, hamuszürke, idősen a spóraportól fehéren deres.
Hús: vékony, nagyon törékeny; szürkésfekete színű; frissen szaga és íze nem jellegzetes, de szárítva fűszeres-aromás.
Spórapor: fehér.
Előfordulás: júliustól októberig, savanyú talajú lomb- és fenyőerdőben csoportosan termő, gyakori faj.
Étkezési érték: ehető, árusítható gomba; szárítva kiváló fűszer.
Megjegyzés: könnyen felismerhető, más gombafajjal nem téveszthető össze.

Étkezési érték:

Ehető

Termõidõszak:

Jan.

Feb.

Már.

Ápr.

Máj.

Jún.

Júl.

Aug.

Sze.

Okt.

Nov.

Dec.

Leírás:

VARASHÁTÚ GALAMBGOMBA
Russula virescens
Kalap: 5-15 cm átmérőjű; eleinte félgömb alakú, majd domború végül kiterül, közepe gyakran benyomottá válik; fiatalon egységesen zöldes, ritkábban okkeres színű; deres felülete varangyos, rücskös, táblaszerű mezőkre repedezik fel.
Lemezek: a tönkhöz nőttek, sűrűn állók, törékenyek; fehéresek, krémszínűek, élük rozsdabarnán foltosodhat.
Tönk: 4-8 cm hosszú, 1-3 cm vastag; hengeres, töve elkeskenyedő; tömör; fehéres, alul kissé barnuló; felülete kissé ráncos.
Hús: morzsalékony, pattanva törik, a tönkben kemény; fehéres színű, szaga nem jellegzetes, kellemes ízű.
Spórapor: halvány krémszínű.
Előfordulás: júliustól októberig, lomb- és fenyőerdőben növő, nem ritka faj.
Étkezési érték: ehető, árusítható faj.
Megjegyzés: összetéveszthető a halálosan mérgező gyilkos galócával és az ehető dióízű galambgombával.

Étkezési érték:

Feltételesen ehető

Termõidõszak:

Jan.

Feb.

Már.

Ápr.

Máj.

Jún.

Júl.

Aug.

Sze.

Okt.

Nov.

Dec.

Leírás:

VÖRÖSTINÓRU
Boletus queletii
Kalap: 5-20 cm átmérőjű; félgömb alakú, domború, majd kiterül; tégla- vagy narancsvörös, olajbarnás; szárazon matt, nedvesen tapadós.
Csöves rész: a pórusok szűkek; a csövek sárgák, majd olívszínűek, nyílásai narancsvörösek, vérvörösek, nyomásra kékülnek.
Tönk: 10-15 cm hosszú, 2-3 cm vastag; hengeres, orsóalakú; csúcsa sárga, lefelé egyre intenzívebb vörös árnyalatú, alja sötétvörös; felülete finoman, vörösen pontozott, néha sima.
Hús: vastag; sárgás, a tönk tövében sötétvörös, vágásra gyengén kékül; szaga nem jellegzetes, íze kissé savanykás.
Spórapor: olívbarnás.
Előfordulás: júniustól októberig, többnyire meszes talajú lomberdőben növő, egyes helyeken elég gyakori faj.
Étkezési érték: feltételesen ehető, nyersen mérgező.
Megjegyzés: hasonlít hozzá a feltételesen ehető változékony tinóru, a nem ehető sátán tinóru és az ehető piros tinóru.