Készítsünk csali-kukoricát otthon!
1. rész. A legegyszerűbb, s talán a legnagyszerűbb: natúr pálinkás kukorica

Ha a hatvanas, hetvenes évek boldog horgászembere az általa kifogott aranyhaltól azt kívánná, hogy szeretne a jövő, például 2006-os esztendő csoda-csalijaiból egy horgászboltnyit a garázsa polcaira, azt hiszem, nagyon megbánná ezt a kívánságát. Hiszen ma már alig tudunk kiigazodni, olyan nagy a kínálat. És azt is természetesnek vehetjük, hogy a jó termékeknél már csak jobbak vannak, s ennél még jobbak készülnek. A rengeteg kiváló csali ott van a boltok polcain, nekünk csak érte kell nyúlnunk, s amint markunkba szorítjuk választottunkat, szinte már a vele megfogott halat érezzünk kezeinkben… De a pénztár felé haladva elfog minket a kétség. Tekintetünk vissza-visszarebben a csalik, aromák polcaira. Álmélkodva hallgattuk a polcok előtt összetevőkről, illatokról beszélgető horgászokat, akik maguk készítik a csalikat, a bojlikat. Eszünkbe jut, hogy jó a gyári csalival eredményt elérni, de még jobb lenne valami mással, valami olyannal halat fogni, amit mi készítünk el… Ami a mi kezünk munkáját, a mi találékonyságunkat dicséri.

Mire idáig jutunk, odaérünk a pénztárhoz. Elbizonytalanodunk. Kezünk tétován nyújtja az egyébként roppant csinos eladó hölgy felé szerzeményünket. De már nem vagyunk abban biztosak, hogy a grönlandi tudósok pállott zokniból kinyert lábszag-eszenciájával kezelt, ultrafogós kukoricáját szeretnénk használni következő horgászatunk alkalmával.

És az új elhatározás megszületett: most valami mást szeretnénk. Valami egyedit. Valami világmegváltót. Valami olyat, amit más még talán soha nem próbált. Talán valami olyat – jaj, istenem, végiggondolni, kimondani is alig merjük, oly csodásan hangzik, olyan távlatokat nyit előttünk – alkotunk, amit szeretni fognak a halak!

Kilépünk a sorból, s határozott léptekkel megindulunk vissza az aromákat kínáló polcok irányába, és a grönlandi csodacuccot hanyag csuklómozdulattal csúsztatjuk vissza a helyére...

Szerencsére, mire visszaérünk, még ott vannak a bojlis sporttársak. Jöttünket alig veszik észre, olyan elmélyülten beszélgetnek a bojlik alkotóelemeiről, összetevőiről. Majd tíz percig nem is merjük megszólítani őket, hisz szentségtörésnek érezzük megzavarni mások beszélgetését. De a polcokon lévő mindenféle fura anyag tanulmányozgatása közben igyekszünk minden szót meghallani, hiszen lehet, hogy ez visz minket is közelebb a hőn áhított csodacsalihoz. De minél többet hallunk a beszélgetésből, annál kevesebbet értünk belőle. Rájövünk arra, hogy a bojlikészítés nem egyszerű dolog… Azonban csüggedésre nem jut időnk, mert tekintetünk megakad egy kis tégelyen. Ebben bojliszemek vannak valami meghatározhatatlan állagú „löttyben”. Ez elindít egy logikus , egyszerűnek tűnő gondolatfolyamot: Mi lenne akkor, ha nem bojliszemek, hanem valami más kerülne hasonló aromás löttybe? Hiszen nagyapáink is beáztatták a csalizásra szánt kukoricát. Csak az egy emberi fogyasztásra szánt folyadék volt. Átlapozgatva fejünkben lévő emlékeinket feldereng valami, hogy mintha a rekordlistán is olvastunk volna valamiféle pálinkás kukoricáról. Illetve a vele fogott emberes méretű, már-már mesébe illő mérettel megáldott halakról.

Idáig jutunk gondolatainkban, amikor a bojli alapanyagokról beszélgető kollégák egyike felénk fordul, s megkérdezi, segíthet-e valamiben. Kiderül, hogy eladó az üzletben, s a bojlis horgászokat segíti tanácsokkal. Ez a szakterülete. Félve tesszük fel kérdésünket, hiszen nem BOJLIT – igen, így nagybetűvel! – akarunk gyártani, csak olyan aromákat keresünk, amivel csalinak szánt kukoricánkat ízesíthetnénk. Próbálunk párhuzamot keresni, hogy ami kedvelt aroma bojliban, ugyanaz talán kedvelt lehet kukoricában is. Már tudjuk, mit akarunk. Tudjuk, milyen irányban szeretnénk elindulni. Ekkor már zsigereinkben érezzük, új utak, új távlatok nyílnak meg előttünk.

Vegyük sorra lehetőségeinket! A lista távolról sem teljes, de kiindulópontként szolgálhat minden olyan horgásznak, aki érez magában annyi találékonyságot, s van annyira kreatív, hogy megpróbálkozzon csalijának otthoni elkészítésével.

Higgyétek el, nem ördöngösség!

Kezdjük a legegyszerűbb kukorica ízesítéssel!

Sokan hallottak a pálinkás kukoricáról. Készítése roppant egyszerű. Ezt sem főzni, sem különleges kezelési eljárásoknak alávetni nem kell, és többféle kukorica is tökéletes alapanyagként szolgálhat.

 

 

A legelterjedtebb, legegyszerűbb megoldás normál, száraz, takarmánykukoricát vagy mezei konzervkukoricát beáztatni pálinkába. Mirelit kukoricával viszont kár próbálkozni, mivel a felolvadást követően túl puhává válik.

De joggal jön a kérdés. Melyik a jobb? A száraz, ami kemény, vagy a konzerv, ami puhább? Szerintem mindkettőnek vannak előnyei és hátrányai. A puha kukoricát szívesebben veszi fel a ponty, amur, de az aprónépség is hamarabb begyűri. A száraz tartósabb a horgon, de nem mindig kell a halaknak. Bevallom, én jobban kedvelem a puha kukoricát. Mindig azt tűzöm először a horgomra. De van kézközelben a kemény változatokból is.

Minden háztartásban tucatjával vannak légmentesen zárható befőttes üvegek és kisebb-nagyobb műanyag dobozkák. Ügyelni kell arra, hogy ízesített kukoricáinkat mindenféleképpen légmentesen záródó edénykében, dobozban tartsuk. Ez egy nagyon fontos szabály, minden ízesítésnél, kotyvasztásnál be kell tartani. Mivel az alkohol kiváló tartósító szer, nem szabad hagyni, hogy elpárologjon. Túlságosan felhígítani sem szabad, mert akkor hiába dolgozunk: kukoricánk pár napon belül berohad. Egyébként tönkremegy akkor is, ha nem záródik légmentesen a tartóedény, és ezt etetőanyag szemcsék véletlen belepotyogtatása is kiválthatja.

Vegyük sorra teendőinket:

1.     A tárolásra szánt edényt alaposan ki kell mosni, majd kiöblíteni. Ez után hagyni kell, hogy teljesen kiszáradjon.

2.     A száraz kukoricát át kell válogatni: csak az egész szemeket tartsuk meg, s minden szennyeződést dobjunk félre. Az üveges és a konzervkukoricát át kell szűrni, levét leönteni. Ezeket is érdemes átválogatni, hogy törmelékek, magdarabok ne kerüljenek az ép szemek közzé.

3.     A kukoricaszemeket rakjuk be a nekik szánt edénykébe, majd öntsük fel pálinkával. Arra nagyon figyeljünk, hogy a kukoricaszemeket úgy lepje el a pálinka, hogy a magok felett legalább 1-2 centire legyen a folyadék szintje.

4.     Zárjuk le és címkézzük fel az edényt. A tárolásra nincs semmi különleges extra kívánalom, mert a mikrón, a fagyasztón és a gáztűzhelyen kívül bárhol tárolhatjuk csodakukoricánkat.

Ha jól végeztük dolgunkat, akkor kukoricánkat sok-sok hónapon, sőt akár éveken keresztül használhatjuk horgászataink során. Ugyanis még egy-két év után sem kezd el bomlani, rohadni, illetve nem puhul tovább a konzervkukorica sem.

Milyen pálinkát használjunk a pálinkás kukoricánk készítésére? Ez az a kérdés, amire mindenki mást fog válaszolni. Hiszen ha valaki egyszer már készített pálinkás kukoricát, és azzal halat is fogott, az meg lesz győződve arról, hogy birtokában van a legfogósabb és világon létező legjobb recept. Szerintem a legjobbak a házi pálinkák. Van, hogy boltit tudok csak felhasználni kukoricámhoz, de meggyőződésem az, hogy nem csak nálunk, hanem a halaknál is a házi pálinkák a kedvencek.

Mivel sokféle pálinka létezik kishazánkban, ezek vegyítésével is érdemes kísérletezgetni, és az így készített kevert pálinkákkal felöntött kukoricákkal is próbálkozhatunk. Ha jobban belegondolunk, már egy szokványos vegyes gyümölcsös házi pálinkával elkészített csali is elég lehet ahhoz, hogy sikerélményben legyen részünk a vízparton.

Azt azonban ne gondoljuk, hogy kizárólag kukoricát lehet pálinkába áztatni! Akár bojlit, technopufit, tigrismogyorót is rakhatunk pálinkába. Sőt, igazándiból ebben is csak a fantáziánk az, ami határt szabhat nekünk.

Egy dologgal még adós vagyok. Illő lenne magyarázatot találni arra, miért is sikeres csali a pálinkás kukorica. Tényleg! Vajon miért? Miért fogós a pálinkás csali? Vizeink nem arról híresek, hogy pálinka-források törnének fel bennük…

Véleményem szerint két, egymástól független oka lehet ennek. Az első roppant prózai. A vizek partján lévő fákról belepottyan mindenféle erjedt gyümölcs. Ez a közelben élő halaknak természetes táplálékot jelent. Ez annak ellenére igaz, hogy általánosságban elmondható: az állatok nem vonzódnak az alkoholhoz. Az alkoholos erjedés azonban sok, a halak számára is értékes tápanyagot tár fel, amik a „csak” érett gyümölcsből még hiányoznak. Emiatt az erjedt gyümölcsök táplálék szempontjából felértékelődhetnek. A második lehetőség egy kicsit más irányból közelíti meg a kérdést. Mint tudjuk, az alkohol olyan anyagokat is old, amelyek vízben nem, vagy a csak alig oldódnak. Ugyanakkor az alkohol maga jól oldódik vízben. E kettős jellegének köszönhetően az alkoholos áztatással olyan ízanyagokat is bevihetünk egy csaliba, amit vizes oldattal nem sikerülne. Ez az aroma később, az alkohollal átitatott és vízbe került csaliból éppen az alkohol vízben való jó oldhatósága miatt sokkal jobban, gyorsabban jelenik meg a csali közelében, mintha olajos tartalmú anyagban áztattuk volna a csalit. Utóbbiak ugyan a csali felületét sokáig illatosan tartják, távcsali-hatásuk viszont jóval gyengébb. Tehát az alkoholos aromával kezelt csalik illata a fenékközeli áramlatoknak köszönhetően pontos irányjelzőként vezeti a halakat a horogig.

A következő részekben megmutatok jó pár olyan alkoholos és olajos bázisú aromát, amit bojlisok és finomszerelékes horgászok használnak bojli, illetve etetőanyag aromásítására, ízesítésére. Ezek többsége kiválóan alkalmas különleges illatú kukorica készítésére is.

Írta: Nyika Sándor (sanyamester)
Fotók: Nyika Sándor, kivéve azt két fikciót, amiket Lázár Miklós / Lujzimtól és Lazactól kaptam 2004-ben, születésnapomra