A parittyás technika részletes bemutatása…
(Az írás letölthető videót tartalmaz)

Az előző cikkemben („Aminek az I. helyezést köszönhetjük – apró praktikák és egy újítás…”) ígéretet tettem, hogy részletesen bemutatom azt az újítást, melynek kitűnő helyezésünket nagyrészt köszönhetjük. Ez nem más, mint a parittyás technika alkalmazása. Lényege, hogy nagyobb távolságra is pontosan bejuttathassuk etetőgombócainkat, ezzel téve folyamatossá etetésünket. Bemutatónkat és a mellékelt kisfilmet a Nyíregyházi Verba Tanya Horgásztavon készítettük. A tógazdának, Verba Sándornak külön szeretnénk megköszönni, hogy engedélyezte az etetőgombócok bejuttatását, annak ellenére, hogy ilyenkor nem lehet etetőanyagot használni a tavon. De mielőtt hozzákezdenénk a parittyázáshoz, készítsük el a megfelelő etetőgombócot…

A recepttel már megismerkedhettetek az előző részben, amely következő volt:

M1 jellegű csalogatóanyag keverék

·         2,5 kg M1 method mix (fűszeres-frankfurti kolbászos),

·         2,5 kg Nitro method mix Savoury Fish (ínyenc halas),

·         0,5 kg CSL pellet 5 mm, leöntve CSL likőrrel,

·         0,5 kg M1-es Red Pellet,

·         0,5 kg Edge pellet,

·         0,5 kg Power pellet Halibut 8 mm,

·         0,5 kg darabolt M1 bojli,

·         1 doboz csemegekukorica.

Mindezt az SBS CSL Groundbait Mixer Tutti-frutti folyadékával ízesítetünk, amit vízzel 50-50%-os arányban kevertünk

Összeállítása lépésről lépésre a következőképpen történik:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Jó tanácsként elmondom: a tesztelés alatt jöttem rá arra, hogy a képen látható hurkot rövidebbre kell vágni. Ezáltal sokkal kezelhetőbbé válik a parittya, és pontosabb dobásokra leszünk vele képesek. Fontos, hogy a parittya tányérjának aljához rögzített zsinórt is, vágjuk rövidebbre, a hurkon végzett rövidítéssel azonos mértékben. Az így kapott parittya sokkal kezelhetőbbé válik.

A parittyázáshoz választott botnak nem sok kritériumnak kell megfelelni:

Minimum 3,6 m hosszú és legalább 300 gramm dobósúlyú legyen. Nem kell ezért külön botot venni, egy régebbi, erősebb pontyozó bot is megteszi. Mi is egy ilyet használunk a bemutatáshoz. Az orsón a monofil főzsinór átérője 0,25 mm. Ehhez használjunk fonott dobóelőke zsinórt, amely a bot hosszának 1,5-2-szerese. Ideális átmérője 0,20-0,25 mm (attól függően, hogy milyen a szakítószilárdsága).

Ezután már csak egy feladat maradt: kössük a dobóelőkénk végét a parittya szivacsos részénél található fém fülbe! Bármilyen, például a forgókapocs felkötésénél használatos kötési technika megfelelő ehhez. Segítségként térjetek vissza a Hogyan készülnek az SBS SziKo Team végszerelékei? című írásomhoz, melyből elleshettek néhány kötési technikát.

Felkötöttük a parittyánkat, helyezzük bele az előre elkészített gombócot! Fontos ismét megemlíteni, hogy a parittya tányérjánál kicsit kisebb legyen a gombóc, mert különben beleszorul, és a tányérral együtt fog repülni. Így mindenhol lesz etetésünk, csak a kívánt helyen nem! A másik – inkább csak figyelmeztetés –, hogy a dobásnál a fék mindig legyen teljesen behúzva, mert különben a fonott zsinór elvághatja az ujjunkat, illetve ajánlatos a dobókesztyű használata. Nagyon fájdalmas érzés, amikor elvágja a zsinór az ujjunkat, én már csak tudom…::( Akiknek van dobókesztyűjük, használják, akiknek nincs, azok elővigyázatosságból tekerjenek szigetelő szalagot az ujjuk köré.

A dobótechnika nem igényel különösebb szaktudást. Aki horgászbottal tud dobni, annak már eleve nyert ügye van…:) Természetesen néhányat még a profiknak is dobni kell gyakorlásként, hogy ráérezzenek a pontos dobásra. Ez azért fontos, mert ha összevissza dobáljuk a gombócot, széthúzzuk a halat az etetésünkről, és nem tapasztalhatjuk meg ennek a technikának a különleges előnyeit.

Nézzünk ki egy számunkra eddig nagyobb mennyiségű etetéssel elérhetetlennek tűnő helyet, és célozzuk meg. Ez lehet a nádfal vagy egy akadó széle, melyek kiváló haltartó helyek. Fontos, hogy az etetésünk a nádfaltól vagy akadótól mindig néhány méterrel hozzánk legyen közelebb, valamint hogy a gombócok és az akadó közötti részt horgásszuk meg.

A bemutatónkat természetesen egybekötöttük egy horgászattal is. Az általam kiválasztott etetési pont a sziget sarka, melyet könnyedén és pontosan elértem a parittyának köszönhetően. Miközben parittyáztam, többször is előfordult, hogy a becsapódás után néhány pillanattal már sípolt is az elektromos kapásjelző!

 

 

 

 

 

Csak egy napot horgásztunk, de így is sikerült több „méretes” pontyot horogra csalni. A kifogott pontyok mérete változatos volt: 2 kg-tól 11 kg-ig többet is kifogtunk. Az estig kettőnk által kifogott halak összsúlya több mint 100 kg volt! Sikerült megdöntenünk eddigi csúcsunkat, ugyanis 6 botból egyszerre 3 boton volt kapás… majd néhány perc múlva, de még a fárasztások alatt elfüstölt a 4. bot is. Ez szinte már vicces volt. Nem annyira a szomszédoknak, akiket a gutaütés kerülgette.

Most pedig néhány képsoron keresztül lássuk a parittyázás mozdulatait:

 

 

 

 

 

 

 

 

Az írást egy letölthető kisfilm teszi teljessé, amely – a mozgóképeknek hála – egyértelműen mutatja be mindazt, amit fentebb képek segítségével próbáltam nektek elmagyarázni.

Remélem, ismét egy hatásos újdonsággal gazdagíthattam az olvasókat. Problémamentes tesztelést és legalább ilyen eredményes parittyahasználatot kívánok az olvasóknak, mint amilyet mi produkáltunk a Verba Tanya Horgásztaván, a bemutató elkészítése során.

(X)
Kovács Zoltán