Hálókötés
A horgászok felszerelésének úgyszólván nélkülözhetetlen része a háló, ami különbözõ rendeltetéssel és formában, úgyszólván mindenhol megtalálható. A kényelmes horgász elmegy a boltba és megvásárolja azt, ami éppen kapható. Használatban azonban rájön, hogy ez nem olyan amilyet szeretne, nem olyan, mint a szomszédjáé, mert az alámerítő kicsi, a kishalfogó vastag fonálból van, ezért feltűnõ, stb., stb. Kínlódik tovább a bolti holmival, de azért megkérdi a szomszédját, hol lehet olyat kapni. A  választ a szomszéd helyett é n adom meg: kapni nem, de készíteni lehet!

 Elöljáróban ismerkedjünk meg a hálókötés szerszámaival és anyagával, azt csináljuk meg, illetve szerezzük be. Azt tudjuk, hogy használatunkban legalább kétféle háló van: kis lyukú, vékony fonalú kishalfogó és a nagylyukú merítő és haltartó. A szükséges szerszám a hálókötő tűből és a lécből áll.
A kötotun tároljuk kötés közben a fonalat és arról fogyasztjuk amint kötünk. A kis tut legcélszerubb valamelyik kézimunka üzletben megvenni, ugyanaz, mint amit a nok a kézimunkához használnak. Ha esetleg nem lehet kapni - ügyesebb barkácsolók az alább leírt nagy tu mintájára megcsinálhatják kisebb kivitelben kemény sárgaréz, vagy acéllemezbol (1 mm vastag). Nagy tut már nem lehet kapni, ezt magunk csináljuk meg (1.a ábra) Anyaga 2-3 mm vastag keményfa.
Legegyszerubb egy hasznavehetetlen vonalzóból csinálni, esetleg muanyag, vagy szigetelo lemezbol. Ügyeljünk arra, hogy a kilombfürészelt kész tu éleit gömbölyítsük le és csiszoljuk simára, hogy a fonal szálai ne akadjanak. A nagy tut is elkészíthetjük fémbol, ami elonyösebb a fánál, de elkészítése házilag már körülményesebb (1.b és 1.c). Anyaga kemény sárgaréz, vagy vas drót.
A második szerszám a pálca, vagy léc, amire a hálót kötjük. Ez lehet fa, alumínium, muanyag - a fontos az, hogy könnyu legyen és sima, a fonal jól csússzon rajta. A kicsi lehet gömbölyu, tehát kerek pálca, a nagy lapos, deszkaforma léc. Ezek a pálcák adják meg a kötendo háló szemnagyságát. Akár kerek, akár lapos a pálca, kerületének fele a háló lyukbosége. Pl. 5 mm pálca, 7,5 mm lyukboség, 6 mm pálca, 9 mm lyukboség, 6,5 mm pálca, 10 mm lyukboség. A nagy szemu hálót lapos pálcára kötjük, a pálca szélesség és vastagság összege adja a lyukboséget. 20 mm szemnagysághoz 17 mm széles és 3 mm vastag pálca kell, hossza a pálcának 25-30 cm.
Ma már általános a különféle muanyag zsinór. Habár ez a legtartósabb, de rideg és a csomót nem lehet jól meghúzni, ezért könnyen szétugrik.
Az elso próbálgatásokhoz ajánlatos a nagyobb lyukboség és bármilyen spárga, amivel a csomókötést gyakorolhatjuk. Minden hálókötésnek az alapja és legegyszerubb formája a négyszögletes háló, amivel mi is kezdjük és ez lesz a végeredményben a kiscsempely. A lét rajzsorozatból az egyik a csomózást és és ujjaink mozgását ábrázolja, a másik a háló szerkezeti felépítését. Az elsonél a meglévo hálórész fonala vékonyan van rajzolva és a könnyebb megértés céljából csak az éppen készülo csomó fonalát rajzolom vastagra, ebbol is a szöveg szerinti ütemrészt teljesen befeketítve.
Kössünk bármilyen spárgából egy karikát, ami kihúzva kb. másfél arasz hosszú. Egyik végét rögzítsük az asztalhoz, a másik végére pedig kössük a hálókötoture felcsévélt fonal túlsó végét (3. ábra). A turol mindig annyi fonalat csévélünk le, hogy a tu és a csomó között kb. a háromszoros tuhossznak megfelelo szabad fonal legyen.
A bal kézben tartott pálcát a fonal alá helyezzük és jobbunkkal a fonalat a 2.a ábra szerint az ujjaink és a pálca közé csavarjuk és hüvelykujjunkkal a pálcához szorítva rögzítjük. Az így keletkezett hurok elég laza legyen ahhoz, hogy a következokben a tűt át tudjuk fűzni rajta. A csomókötés második ütemét megállás nélkül folytathatjuk úgy, hogy befejezo mozdulatként a fonalat a tuvel az elso sor szemén (kezdésnél az elore megkötött spárga karikán) átfuzzük (2.b ábra). Jól figyeljük meg az ábrán a fonal vezetését, hogy hol megy alul vagy felül egymás keresztezésénél. A csomó meghúzását is két ütemben végezzük. Hüvelykujjunk szorítása alól hagyjuk kicsúszni a fonalat, ugyanakkor a gyurusujjunkat is kihúzzuk a rátekert fonalhurokból, közben a felszabadult fonalmennyiséget a tuvel utánahúzzuk, ügyelve arra, hogy a kisujjunk körüli hurkot el ne engedjük. Kisujjunk egyenletes mozgatásával elosegíthetjük a fonal csúszását (2.c ábra). A fonalat addig húzzuk és egy idoben a kisujjunkkal feszítjük meg, míg a fonalrész a pálcára ráfekszik és a felso szemet, amibe belekötünk, a pálca felso éléhez húzza. A meghúzás második ütemében a mutatóujjunkkal a készülo csomót és fonalat hátulról a léchez szorítjuk és rögzítjük, a tuvel pedig a fonalat tovább húzzuk, miáltal a fonal a kisujjunk körül csúszva azt igyekszik a pálca felé húzni. Kisujjunkkal kísérjük a fonalhurkot lehetoség szerint egész a pálcáig és csak ott húzzuk ki belole, ezzel elejét vehetjük a fonal összesodródásának. A fent említett szorítást csak oly mértékben végezzük, hogy a fonal ujjunk alatt azért elég könnyen tudjon csúszni. Az utolsó hurok felszabadítása után a fonal továbbhúzásával a csomót végleg megkötjük (2.d ábra). A hurkokat a késobbiek folyamán közvetlenül egymás mellé kössük, mert így kapunk egyenletes szemnagyságot.
Kezdésnél, miután elsõ csomónkat a spárga karikán megkötöttük, a pálcáról lehúzzuk a szemet és a kötendõ hálót megfordítjuk, hogy az új sort balfelõl kezdjük el (3.b ábra). Az ábrákon bal oldalt látható szaggatottal jelzett fonalrész azt mutatja, hogy az elõzõ sor befejezõ szála a fordítás után hova jut, ahonnan az új sort elkezdjük. A következõ sor szemeit már az elõbb készített elsõ szembe kötjük, mégpedig két hurkot (szemet) (3.c ábra). Ismét az elõbbi mûvelet és fordítás, megint új sort kezdünk és így tovább, de két hurkot mindig csak a sor végén az utolsó szembe kötünk. Ez az úgynevezett szaporítás. Hálónkat ugyanis átlóirányban kötjük és ezáltal a szaporítás által érjük el, hogy minden következõ sorban egyel több szem van és így nõ a hálónk (3.d ábra). Ha így a kötéssel elértük azt a nagyságot, amilyenre hálónkat készíteni akarjuk, elérkeztünk a feléig és most már nem szélesítjük, hanem már minden sornál keskenyíteni kell. Ezt azáltal érjük el, ellentétben az elõzõekkel - nem két hurkot kötünk az utolsó szembe, hanem a két utolsó szemet húzzuk össze egy hurokkal (3.e ábra). Ezt a fogyasztást addig folytatjuk, míg a végén a szemek elfogynak és a háló kész. Ha a kötés közben a fonalunk a tûn fogyóban van, mérlegeljük a helyzetet egy új sor kezdésénél, hogy elég lesz e a sort befejezni. Inkább hagyjunk veszendõbe menni 1-2 méter fonalat, de ha nem vagyunk nagyon spórolósak, a toldás csomóját ne tegyük a háló belsejébe, mert csúnya. Lehetõség szerint a szélén toldjunk. A 4. ábra szerinti csomó jól tart és közvetlen az elõzõ szem elé lehet húzni. Biztonság kedvéért azonban ne vágjuk túl kurtára a kilógó fonalvégeket.
A fent leírtak szerint kössük 100-110 szemre a hálónkat úgy, hogy egy-egy oldalon 1 méter legyen. A kiscsempelynél ajánlatos a legszélsõ sorba erõsebb fonalat vagy spárgát húzni, amibõl a csücskökön a hurkokat kialakítjuk, ennél fogva feszítjük ki a kávákkal és így hálónk nincs annyira igénybevéve.
A következõ kialakítási forma a kör alakú hálókötés. Ezzel a kötésmóddal készíthetjük az alámerítõ és haltartó hálót. A kezdés valamivel körülményesebb, mint a négyszögletes hálónál, de folytatása annál könnyebb.

Készítsünk, vagy vegyünk egy körülbelül 2-3 mm vastag, lehetõleg rézdrótból készült karikát 15-20 mm átmérõvel. A karikán fûzzük át a tartó spárgakarikát és a karikára kötjük rá a kezdõ fonalat. Kezdésnél ne a rendes hálókötõtût használjuk, mert a karikán nem megy át. Egy zsákvarrótûbe fûzzünk be kb 1,6 méter zsinórt és azzal kezdjünk. A karikára körbe 8-15 szemet kötünk, úgy, hogy az elsõ 4-5 szem fokozatosan növekszik a szemnagyságig. Ezt azáltal érjük el, hogy a hálókötõ léc egyik végét kúposra faragjuk. A legelsõ legszûkebb karika is olyan nagy legyen, hogy a fûzõtû azon könnyen átférjen. Az így körbekötött elsõ sor után folyamatosan az elõzõ sor szemébe kötünk, mintha egyenes sor lenne, ezután már a háló spirálisan állandóan nõ. (5. ábra). Az elején 3-4 szem után mindig húzzuk le a lécrõl, hogy a kört követni tudjuk, amit fokozatosan növelünk, s kb egy azonos hálóhossz után már majdnem a fél kört egy lécre köthetjük. A harmadik sor után minden harmadik szembe kössünk egy-egy szem szaporítást, ezt a szaporítást 2-3 sor után megint megismételjük és ha szükséges, akkor a továbbiak után még egyszer. A lényeg az, hogy ha a kötés alatti hálót az asztalra terítjük - az szép simán feküdjön. Minél jobban növekszik a körháló átmérõje, annál több szem vana kerületén. Pl egy 10 cm átmérõjû kör kerülete 31 cm, egy 30 cm-esé már 94 cm. Ebbõl következtethetjük, hogy a háló átmérõjének növekedésével hogyan szaporítsunk. A körháló átmérõjét addig növeljük, míg az a merítõkeret nagyságát eléri, vagy haltartónak elég nagy. A szaporítást ezzel befejeztük, ezután már mindent szaporítás nélkül kötünk tovább és a fenék kezd
hengeres résszé alakulni, ez lesz a háló oldala.


A hálót ezután már mindenki saját ízlése szerinti hosszúságra kötheti. Alámerítõ hálónál az utolsó sort vagy dupla szállal, vagy erõsebb fonalból kössük, hogy a kereten ne kopjon olyan gyorsan. A haltartó utolsó sorát pedig másfélszer szélesebb lécre kötjük, hogy nagy szemet kapjunk és erre apró rézkarikákat hurkolunk, amiben az összehúzófonal csúszik. Haltartónknál a befejezéshez közeledve fogyasztunk is, hogy a felsõ része kúpos legyen. Az így elkészített haltartónál a fenék és az oldal érintkezésénél, valamint a nyaki szûkület kezdeténél az alámerítõhöz hasonlóan egy drótkarikát fûzhetünk, ami által nem esik össze, hanem egy zárt keretet alkot.

Hosszúkás haltartót köthetünk két karikával. Egy kis deszkába a 6. ábra szerint kis szögeket verünk a háló hosszának megfelelõen és a két végére jön a két karika. Kezdésnél a fonalat egyik karikába kötjük és az ábra szerint a fonalat végigvezetjük a szögek között. A másik karikához érve azon megkötjük a kör külsõ felét és onnan a szögsor másik oldalán ismét az elõzõ karikához jutunk. Ezzel tulajdonképpen a nehezén túl vagyunk és a körháló kötéséhez hasonlóan kötjük tovább. Szaporítani csak a két végén és a félkörökben kell. Ezzel a hálóval elérjük azt, hogy esetleges nagyobb halak is egyenesen vannak benne és nem görbülnek karikára, mint a kerek hálónál.

A fentiek elsajátítása után már mindenkinek lesz olyan gyakorlata, hogy saját elképzelése szerint is köthet hálót.
Sok sikert kívánok!